Az online pénztárgépek kötelező használatának köszönhetően pontosabb képet kaphatunk a fogyasztók fizetési szokásairól. Az MNB tanulmánya szerint, 2020-ban a kártyás fizetések száma 36 százalékkal, míg értéke 23 százalékkal növekedett az előző évhez képest. A pandémia hatására a kártyás fizetés iránti igény rendkívül felerősödött, ezt az igényt pedig várhatóan a különböző modern fizetési módok (pl. okosórával történő fizetés) tovább fogják fokozni.
A bankkártyák 1990-es években történő magyarországi elterjedésének az első nagyobb hatása az volt, hogy a nagyvállalatok áttértek a készpénzben történő bérfizetéséről az elektronikus fizetésre.
Az emberek ezt jellemzően rosszalva nézték, mivel többségük előtte még bankkártyát sem fogott a kezében. A helyzetet sokan úgy oldották meg, hogy a fizetés napján elmentek a legközelebb lévő bankautomatához, és felvették fizetésük teljes összegét, és máris fizetésük “kézzelfoghatóvá” vált számukra. A bankok felismerve ezt a helyzetet, gyorsan reagáltak, és igyekeztek minél több nagyvállalat főbejáratának közelében elhelyezni bankautomatáikat. Az emberek többségében ez azt a válaszreakciót váltotta ki, hogy fizetésnapon már nem rohamozták meg a bankautomatát a teljes fizetésük felvétele céljából, hanem inkább több alkalommal vettek fel belőle különböző összegeket, elvégre kényelmes megoldásnak bizonyult, hogy mindig útjukba esik az ATM automata. Ezzel párhuzamosan egyre több helyen lehetőség nyílt a kártyás fizetésre, így mivel a bankszámlán is maradt pénz, sokan egyre inkább kipróbálták a terminál használatot, majd szépen lassan szokásukká vált a kártyás fizetés. Az évek múlásával pedig annyira elterjedt a készpénz nélküli fizetési mód, hogy napjainkban már azon háborodnak fel a vásárlók, ha nincs lehetőségük bankkártyával fizetni. Sőt, sokan még a vásárlástól is elállnak ez esetben, mivel egyre kevesebben, illetve egyre kisebb összegű készpénzt hordanak maguknál az emberek. Erre hívja fel a figyelmet az OTP Bank is a kártyás fizetési szokásokat vizsgáló kutatásának eredményével. A vizsgálatban résztvevők 53 százalékával fordult már elő olyan eset, hogy nem volt lehetősége vásárlását kártyával fizetni, így inkább visszatette a polcra az árut, és vásárlás nélkül távozott az üzletből. Emellett a válaszadók 45 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a kártyás fizetési lehetőség hiánya kifejezetten bosszantja. Ezek a kutatási eredmények is azt mutatják, hogy a fogyasztói elégedettséghez napjainkban már nagymértékben hozzájárul a kártyás fizetés lehetősége, mivel a vásárlók már nem is feltételezik azt, hogy esetleg van olyan hely, ahol nem tudnak bankkártyával fizetni.
A készpénz nélküli vásárlás trendje az elmúlt években még inkább felerősödött. A trend erősödéséhez hozzájárul egyrészt az új generációt jellemző digitalizáció dominanciája, ami a fizetési szokások terén leginkább abban nyilvánul meg, hogy sokaknak már eszükbe se jut készpénzt tartani maguknál. Másrészt pedig a technológia e téren is megmutatkozó dinamikus fejlődése, melynek köszönhetően napjainkban már simán fizethetünk akár a mobiltelefonunk használatával is. És valljuk be, manapság már sokkal nagyobb annak az esélye, hogy valaki otthon felejti a pénztárcáját, mint annak, hogy a mobilja véletlen az előszoba szekrényen marad.
A kártyás fizetés rövid története
De mikor is kezdődött ez az egész “kártyás fizetés őrület”? A készpénz nélküli fizetés első kártyás megoldásával 1914-ben lehetett találkozni, mikor a Western Union fémlemezeket adott kiválasztott ügyfeleinek abból a célból, hogy lehetővé tegyék számukra fizetési kötelezettségük egy későbbi időpontra való halasztását. 1928-ban egy újabb fémkártya került a kereskedelmi körforgásba. A Charge-Plate néven ismertté vált fémkártya már belefért a pénztárcába, dombornyomott személyes információkat tartalmazott, valamint a hátoldalát ellátták egy papírcsíkkal a kártyabírtokos aláírásának rögzítése céljából. Ezeknek a kártyáknak a használata az 1930-as évekre terjedt el, és egészen 1950-es évekig elsősorban nagyobb kereskedők bocsátották ki üzlethálózatukban való használatra. A dombornyomott kártya segítségével fizetéskor az eladók pillanatok alatt lenyomatot tudtak készíteni a vevő adatairól a fizetés feldolgozásához.
John Biggins bankár felismerve a fémkártya használatának kedvező hatásait, 1946-ban kidolgozta a Charg-It modellt, ezzel megteremtve a modern hitelkártyák működési alapját. Gyakorlatilag Biggins nem tett mást, mint a kártyás fizetés körforgásába bevonta a bankot is: az ügyfél a kártyával fizet az eladónak, a kártyát kibocsátó bank ezt az összeget pénzben odaadja a kereskedőnek, majd pénzbeli fizetést kér az ügyfelétől.
A kártyás fizetés egyre jobban elterjedté vált. Több kereskedő és már vendéglátóegység is bevezette ügyfelei számára a kártyás fizetés lehetőségét. 1958-ban az American Express is beszállít a kártyakibocsátók közé, és 1959-ben forgalomba hozta az első műanyag kártyát. A Bank of America sem tétlenkedett, 1958-ban bemutatta az első igazi általános célú hitelkártyát, a BankAmericard-ot. A kezdetben papírból készült, majd később már műanyagból gyártott kártya 300 dolláros költési limitet biztosított a kártyabirtokos számára, legnagyobb újdonsága pedig az volt, hogy meghatározott díj ellenében a kártyabirtokosok havi egyenlegüket átvihették a következő hónapra.
A hitelkártya pillanatok alatt egy dinamikusan növekvő iparággá nőtte ki magát az Egyesült Államokban, és 1966-ban a Bank of America megkezdte kártyáinak más bankok általi használatára történő engedélyezését, ezzel kiterjesztve hatókörét az egész országban. Majd a bankkártya hálózat megerősítése, illetve továbbfejlesztése érdekében 1970-ben csatlakozott egy bankcsoporthoz, és létrehozták a National BankAmericard Inc.-t, amelyet 1976-ban Visa névre kereszteltek.
Természetesen a versenytárs sem maradhatott el. 1966-ban a keleti parti bankok egy kis csoportja megalakította az Interbank Card Association-t, és kidolgozták a Master Charge kártyaprogramot. Ennek keretében elkezdődött egy újabb forradalmasítás a kártyás fizetés terén, melynek eredményeképp 1973-ban egy központi számítógépes hálózat került létrehozásra, amely összekapcsolta a kereskedőket a kártyakibocsátó bankokkal. 1979-ben a Master Charge nevet végül MasterCard-ra változtatták.
Napjainkban már szinte senki előtt nem ismeretlen a Visa és a MasterCard név. Az elmúlt évtizedeket e két kártyás fizetési rendszer tökéletesítése jellemezte, valamint a dinamikusan bővülő felhasználási kör, melyet az online kereskedelem az elmúlt években még inkább felerősített.
A kártyával történő fizetés lehetősége igencsak átalakította a fizetési szokásokat. Az emberek egyre inkább felismerték, hogy a bankkártya használata milyen sok kényelmi megoldással jár számukra. Például, mindig van náluk elegendő pénz, nem kell bajlódni az apróval, és nem utolsó sorban nem kell időzni vásárláskor a pénztárnál azzal, hogy a kasszás nem tud visszaadni egy nagyobb címletű bankjegyből. És valljuk be, az ember nagyon szereti a kényelmet!
Mikor már szinte azt hihették a bankkártyakibocsátók, hogy a kártyahasználatot nem tudják tovább fokozni ügyfeleik körében, megjelent a COVID-19 világjárvány, melynek egyik első legnagyobb hatása az érintés nélküli fizetés volt. Az emberek többsége olyannyira átszokott a kártyás fizetésre, hogy sokaknak már szinte aprópénz sem volt a pénztárcájában. Sőt, egyre nagyobb felháborodást váltott ki a fogyasztókból az, ha egy üzletben nem tudnak kártyával fizetni, és ennek sokan hangot is adtak a közösségi médiában. Ezt a változást a kereskedők is egyre jobban felismerték, amit mi sem bizonyít jobban, mint az MNB bankkártya elfogadóhelyre vonatkozó statisztikája, miszerint Magyarországon 2011-ben közel 60 ezer üzlet biztosított vásárlóinak kártyás fizetési lehetőséget, viszont 2021-ben már több mint 160 ezer bankkártya elfogadóhely került számszerűsítésre. Ez 10 év alatt a készpénz nélküli fizetés lehetőségének háromszoros növekedését jelenti.
A fizetési szokások elmúlt két évben történő drasztikus átalakulása arra hívja fel a kereskedők figyelmét, hogy aki nem teszi lehetővé vásárlói számára a kártyás fizetést, az nem csak esetleges vásárlásoktól eshet el, hanem már rövidtávon vevőket is veszíthet, ezzel versenyképességét is csökkentve. Napjaink kereskedelmét már az a szemlélet jellemzi, “ha nem tudok kártyával fizetni, akkor megveszem máshol, mivel nincs nálam készpénz”. Ezt a szemléletet pedig tovább fogja erősíteni az okosórákkal, illetve az okostelefonokkal történő fizetés lehetősége.
