A készpénzes fizetés visszaszorításáért a legtöbb kormány hosszú évek óta küzd Európában, nincs ez másként Magyarországon sem. A legegyszerűbb alternatíva a bankkártya és persze az azt leolvasni képes POS terminál használata. Ugyan a kártyás fizetések mostanra többségbe kerültek, mégis rengeteg nyitott kérdés maradt a terminálok működéséről, biztonságosságáról, és persze költségeiről.

A múltban számos cikket közöltünk, amelyek egy-egy résztémával foglalkoztak, most viszont arra vállalkozunk, hogy egy teljes POS-terminál útmutatót tegyünk közzé.

Igyekszünk a következő fejezetekben minden olyan fontosabb kérdést megválaszolni, amivel az évek során találkoztak ügyfélszolgálatosaink, szakembereink, értékesítőink.

Sorra vesszük a legfontosabb jellemzőket, tényeket és trendeket a POS terminálok legalapvetőbb jellemzőitől kezdve a biztonságukat garantáló technológiai részletein keresztül az esetleges meghibásodások okaiig.

Ha mégis maradt olyan kérdés, amire ez az útmutató nem adott választ, keresd bátran ügyfélszolgálatunkat, akik bármikor szívesen elmagyaráznak mindent a terminálokkal kapcsolatban!

Tartalomjegyzék

Mi az a POS terminál?

A POS terminál használata a gyakorlatban

A POS terminál használatának előnyei

Kinek kötelező terminált használnia?

Mennyibe kerül POS terminált igényelni és használni?

 

Kezdjük a legfontosabb kérdéssel…

Mi az a POS terminál?

A POS terminál egy olyan eszköz, ami lehetővé teszi a készpénz nélküli fizetést, jellemzően bankkártya vagy mobiltárca használatával. 

A POS terminál a köznyelvben egyéb neveken is jelen van, mint a kártyaleolvasó terminál, bankkártya terminál, vagy egyszerűen kártyaterminál.

A POS terminál definíciója

A “POS” név eredetileg az angol “point of sale” kifejezésből származik, ami annyit jelent, “az értékesítés helye”, avagy értékesítési pont vagy fizetési pont. Ez a hagyományos értékesítésben magát a fizikai helyet jelentette, ahol a vásárló fizet egy áruért, így például a kasszát és környékét. 

Ma már a POS jelzővel az olyan technológiákat illetjük, amelyek lehetővé teszik, illetve megkönnyítik az eladó és a vásárló közötti tranzakciót, összefoglaló néven ezek a POS rendszerek. Szűkebben értelmezve és jellemzően a magyar nyelvhasználatban meghonosodott módon elsősorban magára a kártyaleolvasó terminálra utalunk ezzel.

Alapvető műszaki jellemzők 

Röviden tekintsük át, hogy a terminálok pontosan hogyan néznek ki, hogyan működnek, mi kell ahhoz, hogy egy terminált üzemeltessünk akár egy üzletben, akár magunknál tartva azt.

A POS terminálok típusai

A szolgáltatók annak függvényében, hogy a kereskedőnek pontosan mire van szüksége, számos különböző, asztali vagy hordozható, vagy akár virtuális terminált is felajánlhatnak.

A terminálokat megkülönböztethetjük aszerint, hogy milyen kommunikációt alkalmaznak:

  • Analóg kommunikáció, hagyományos, régebbi típusú temrináloknál: ezeknél mindenképpen analóg telefonhálózati kapcsolatra van szükség a kártyaelfogadás helyén.
  • Online, internetalapú kommunikáció a modern POS termináloknál: ezekhez ADSL, kábeles, bérelt vonali vagy mobilinternet kapcsolat szükséges.
  • SIM-kártyával ellátott terminálok: ezek vezeték nélküli GPRS adatkapcsolaton keresztül kommunikálnak.

Ha nem a kommunikáció, hanem a terminál típusa szerint csoportosítunk, az alábbi POS terminálfajátkat különböztethetjük meg:

  • VPOS: Nem fizikai, hanem virtuális terminál. Ezt jellemzően az online kereskedelmi tranzakciók lebonyolítására használják.
  • Soft POS: Okostelefonos applikáció, amely a mobilok NFC funkcióját használva teszi az eszközöket alkalmassá a kártya elfogadására. Magyarországon 2020 novemberében a Fizetési Pont vezette be elsőként a technológiát.
  • mPOS: olyan okostelefonhoz csaltakoztatható, fizikai kártyaolvasó eszköz, amivel lehetőség van a kártyaelfogadásra és a PIN-kód megadására is.
  • Mini POS: kisméretű, hordozható eszköz, amivel elfogadhatunk kártyát és a PIN-kódot is megadhatjuk, nyugta nyomtatására viszont nincsen lehetőség, azt e-mailben küldhetjük el a vásárlónak.
  • Desktop POS: asztali terminál, amit az elektromos hálózathoz kell csatlakoztatni. Minden típusú kártyát elfogad, PIN-kódot adhatunk meg és nyugtát is nyomtat.
  • Wireless POS: ez egy hordozható termináltípus, ami tölthető, így nem kell folyamatosan csatlakoztatva lennie az elektromos hálózatra. Lehetővé teszi az összes típusú bankkártya használatát, PIN-kód beütését, és nyugtát is tud nyomtatni.
  • Kiosk POS: ezek azok a temrinálok, amiket a különféle automatákba beépítve láthatunk, mint például italautomaták, parkolóautomaták stb.
  • POI-terminál: olyan terminál, ami nem csak a hagyományos kártyás fizetésre alkalmas, hanem értéknövelt szolgáltatásokat is nyújt, amelyek után a kereskedő kedvezményekben részesülhet (pl. számlabefizetés, mobilegyenleg-feltöltés stb.).

Mekkora egy POS kártyaterminál?

Kártyaterminálból sokféle létezik, de közös jellemzőjük, hogy viszonylag kisméretű, könnyen kezelhető, pakolható eszközök, amelyek jól elférnek bármilyen pulton, de akár egy kesztyűtartóban is.

A hagyományos típusok körülbelül 16 x 8 x 6 centiméteresek – vagyis nagyjából akkorák, mint egy modern érintőképernyős telefon, csak épp nagyobb mélységgel.

Léteznek ezeknél némileg kisebb, kompakt kézi terminálok is, amelyeket inkább szabtak hordozhatóságra, ami akkor praktikus, ha nem egy fix helyszínen történik a fizetés. (Ilyen esetben persze, például éttermekben, mozgóárusoknál vagy éppen taxikban, ma már praktikusabb a fizikai terminál helyett egy okostelefonra telepíthető kártyaolvasó app.)

Hogyan kezelhető egy kártyaterminál?

A terminál jellemzően egy fizikai, ritkábban érintőképernyős billentyűzettel kezelhető, ami leginkább egy számológépre emlékeztet. Ezen adhatja meg az eladó a megfelelő összeget, illetve szükség esetén a vásárló a PIN-kódját, illetve ezzel végezhetőek el bizonyos alapvető karbantartási, beállítási műveletek is.

A terminál rendelkezik egy kijelzővel is, amin a legfontosabb adatok, például az adott tranzakció összege vagy a hibakód jelenik meg.

A kezelés jellemzően nagyon egyszerű, és percek alatt megtanulható bárki számára, hiszen ha nincsen probléma, egyszerűen néhány nagyon könnyen elérhető menüpontot kell kiválasztani (pl. Eladás, sztornó, újranyomtatás, elszámolást stb.).

Kell-e internet a kártyaterminál működéséhez?

Igen és nem.

Alapvetően a terminál akkor képes a kártya mögött álló pénzintézetek felé kommunikálni, hogy tranzakció történt, és így az adott összeget le kell vonni a vásárló kártyájáról, és átutalni a kereskedő számlájára, ha a terminál ezt az információt képes online elküldeni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a terminál csakis akkor működik, ha online állapotban van.

A régi típusú, kizárólag mágnescsíkkal rendelkező bankkártyák esetében követelmény volt, hogy a terminál online legyen, mégpedig biztonsági megfontolásból. Ezeknél a kártyáknál még a technológia nem volt adott arra, hogy a hitelesítés kellően alapos legyen. Ezen a beépített chipek változtattak, amikről a Mennyire biztonságos a POS terminál? alfejezetben bővebben írunk.

A modern kártyákkal tehát lehetőség van arra, hogy offline is elvégezzék a tranzakciókat, természetesen a chipben rögzített limiteknek megfelelően, és a terminál csak később, amikor online állapotba került, kezdje meg a hitelesítést a kártyaelfogadó felé.

Kell-e a terminált tölteni?

Igen, kell. A terminálok alapvetően akkuval működnek, és képesek egy ideig áramforrás nélkül is működni, a fix termináloknál azonban (a nagyobb, pultra szánt modelleknél) általában azt javasolják a szolgáltatók, hogy folyamatosan legyenek áram alatt.

A kisebb, kifejezetten hordozhatóságra tervezett modellek hosszabb ideig képesek áramforrás nélkül, kizárólag akkuról működni, párszáz és párezer tranzakció között változik, hogy mekkora a kapacitásuk.

Mennyire biztonságos a POS terminál?

Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, röviden át kell tekintenünk, hogy pontosan mi is történik egy kártyaelfogadás során, abban a néhány másodpercben, amíg a kártyát a terminálhoz érintjük és az visszaigazolja a tranzakciót.

A folyamat röviden így néz ki:

A vásárló a kereskedőtől vásárol valamit, a bankkártya érintésével vagy terminálba dugásával megkezdi a tranzakciót.

A POS terminál ekkor kiolvassa a kártya adatait. A kártyában lévő chippel a POS terminál egy úgynevezett ATR (Answer to Reset) folyamat során kommunikál, leolvasva a típust, hogy hogyan tud a chippel és néhány egyéb paramétert – mindez a kapcsolat létrehozását szolgálja a két eszköz között, úgymond egy bemutatkozásnak felel meg. A terminál ezután utasításokat küld a chipnek, amire az abba kódolt adatoknak megfelelő válasz érkezik, és ha minden jól megy, gyorsan megteremtődik a megfelelő kommunikációs csatorna a fizetéshez.

Erre azért van szükség, mert a különféle kártyatársaságok, szolgáltatók más és más kommunikációs módokat, programokat építhetnek a chipekbe, a terminálnak pedig ehhez kell alkalmazkodnia, hogy hitelesíthesse a tranzakciót.

Nem jellemző, de elméletileg lehetséges, hogy a chip egynél több ilyen fizetési alkalmazást tartalmazzon, ebben az esetben pedig a terminál a vásárlónak kínálja fel a választási lehetőséget. 

A mindennapi életben nem találkozunk ilyen helyzettel – ennek az oka, hogy a különféle fizetési alkalmazások a chipben arra szolgálnak, hogy egy kártyával fizethessünk például a belföldi fizetésre szolgáló bankszámlánkról és egy valutaalapú elszámolású hitelkártyával. 

Ez nem elterjedt megoldás, a külön számlákhoz külön kártyákat használunk, a chipek technológiája azonban lehetővé tenné, hogy minden számlánkhoz egy plasztikkal férjünk hozzá, a fizetésnél választva ki a lehetőséget.

Ha a kommunikációs csatorna kiépült, a terminál újabb utasítást küld a kártyban található chipnek, ez a “Get Processing Option”, amivel lényegében azt kérdezi le, hogy a kártya milyen hitelesítési eljárással tudja igazolni magát.

A chip válaszul egy listát küld azokról a rajta tárolt fájlokról, amikből a terminál kiolvashatja a tranzakció folytatásához szükséges adatokat.

Ez azért is fontos, mert az érintéses fizetéskor és akkor, ha a terminálba fizikailag be is dugjuk a kártyát, más hitelesítési eljárások futnak le, más fájlokat kell leolvasnia a chipen a terminálnak. Ezért is fordulhat elő, hogy ha például érintéssel nem tudunk fizetni, mert a terminál valamilyen hibaüzenetet dob vissza, a kártyát bedugva már zökkenőmentesen bonyolíthatjuk le a fizetést – mert két különféle hitelesítési eljárás fut le.

A terminál ezután az adott fájlokban tárolt adatokat leolvassa – innen tudja meg például a kibocsjátó bank országkódját, a használt valutanemet és minden más információt, amire a bank részéről szüksége van a tranzakcióhoz.

Ezt követően ellenőriz a terminál olyan kritériumokat, hogy a kártya nem járt-e le, vagy hogy nincs-e korlátozva a tranzakciók nagysága.

Eddig a pontig a kommunikáció nem titkosított, az adatok leolvasása a kártyáról tulajdonképpen egyszerű, megfelelő eszközzel akár otthon is elvégezhető.

Ezt viszont már a hitelesítés követi.

Az érintéses fizetéskor jellemzően eltekint a terminál a hitelesítéstől, a kártyakibocsájtók azonban különféle limitekkel biztosítják azt, hogy ha például a kártyát elloptak, azt akkor se használhassa korlátlanul az illetéktelen birtokosa, ha nem tiltják le azonnal – ezért kell adott számú tranzakció után megadnunk a PIN-kódunkat, illetve erre szolgál a limit is, amit Magyarországon a 2020-as veszélyhelyzet bevezetése idején emeltek meg 15 000 forintra, elősegítendő az érintésmentes, higiénikus fizetést.

A chip egy listát küld a terminálnak az azonosítási módszerek kártyakibocsátó által meghatározott sorrendjéről, ezt nevezzük úgy, hogy “Cardholder Verification Method List”.

Ilyen módszerek lehetnek például:

  • PIN-kódos ellenőrzés online.
  • PIN-kódos ellenőrzés offline.
  • Aláírás-ellenőrzés.

A PIN-kódot a megszokott módon, a POS terminál billentyűzetén begépelve adhatjuk meg. Ezt az eszköz titkosítva küldi el a chipnek. Fontos, hogy az ellenőrzés során a chip nem adja ki a rajta titkosítva tárolt PIN-kódot, egyszerűen egy választ küld a terminálnak arról, hogy a megadott számsor azzal megegyezik-e vagy sem.

Ha a PIN-ellenőrzés nem működik, akkor következhet például az aláírás ellenőrzése – ilyenkor a terminál egy olyan papírt nyomtat ki, amit a kártyabirtokosnak kell aláírnia. Ezért kell a kártyabirtokos aláírásának szerepelnie a kártya hátulján. Ez azonban ritka eset.

Ezt követően a terminál meghatározza, hogy a tranzakció azonnal elfogadható-e (akár offline is), mert minden rendben van a hitelesítéssel, hogy kezdeményezzen-e online tranzakciót, vagy utasítsa azt el azonnal.

A következő lépésben a terminál már nem a kártyával kommunikál, hanem az úgynevezett “host”-tal, ami a bankkártya elfogadást nyújtó szolgáltatót jelenti. Ez az online kommunikáció 128 bites titkosítással történik – ezt jellemzően a különféle pénzintézetek és katonai szervezetek használják.

Ezt követően a titkosított kommunikáció már igen egyszerű, a terminál a kártyatársaság felé továbbítja az engedélyezési kérelmet, az továbbküldi a bankkártyát kibocsájtó szolgáltatónak, majd a bankkártya kibocsátást végző szolgáltató továbbítja fizetési tranzakciót a kereskedő bankszámlát vezető szolgáltatójához, aki jóváírja az összeget a kereskedő számláján.

Erről a folyamatról további részleteket olvashatsz Bankkártya elfogadás és ami mögötte van című bejegyzésünkben.

A POS terminál használata a gyakorlatban

Mindennapi használat

A terminál bekapcsolása és ha szükséges, hálózatra csatlakoztatása után a kezelő első feladata, hogy bejelentkezzen. A betanítás során ezt a szolgáltató szakembere elmagyarázza és megmutatja, így a kezelők könnyedén vérehajthatják.

Általában a kezelőnek csak annyi a dolga, hogy a terminálon a megfelelő funkciót kiválasztva megadja az adott tranzakció összegét, majd megvárja, amíg a vásárló kifizeti azt.

Ha valamiért a tranzakció mégsem valósul meg, akkor egy sor hibára gyanakodhatunk – de általánosságban szerencsére ezek nem gyakoriak.

Vegyük sorra a legáltalánosabbakat.

Honnan tudom, ha hibás a POS terminál?

Ha valamilyen hiba lép fel, azt legegyszerűbben onnan tudhatjuk, hogy a terminál hibakódot ír a kijelzőn – hogy ezek pontosan mit jelentenek, azt a terminálhoz kapott útmutatóból tudhatjuk meg. 

Ezekkel jellemzően akkor találkozunk, ha a terminál és a kártya közötti kommunikációban valamilyen hiba lép fel, például lejárt, lopott vagy nem támogatott a kártya, a terminálon nem vagyunk megfelelően bejelentkezve és így tovább.

Milyen POS terminál hibák fordulhatnak elő?

Ebben a fejezetben röviden áttekintjük azokat a hibajelenségeket, amelyekkel a terminálok használói a leggyakrabban találkoznak a mindennapokban.

Érdemes megjegyezni, hogy a meghibásodások egyáltalán nem gyakoriak – a modern POS terminálok ritkán produkálnak olyan hardveres vagy szoftveres hibát, ami miatt cserélni vagy javítani kellene. A valószínűbb eset általában az, hogy a sokkal sérülékenyebb kártyákkal van valamilyen probléma.

Mi a teendő, ha fizikailag sérül a POS terminál?

A terminál is elektronikai eszköz, és mint ilyen, bármennyire strapabíróra tervezték is, ki van téve fizikai sérüléseknek, amik a működését befolyásolhatják. A leggyakoribb esetek, ha a terminál nedves lesz, mert például leöntik valamivel, leejtik vagy ráejtenek valamit, esetleg hosszú használat után valamely része “elfárad”.

Minden ilyen esetben szükséges, hogy a terminál cseréjét kérjük a szolgáltatótól, akitől azt beszereztük, amit könnyen megtehetünk az ügyfélszolgálaton keresztül.

Ilyenkor előnyös, ha eleve olyan szolgáltatóval szerződtünk, amely a terminálért mint eszközért nem számol fel külön díjat, és szükség esetén vállalja az eszköz cseréjét is. Erre olyan esetben, ha a terminált nem bérbe vesszük, hanem megvásároljuk a szolgáltatótól, nincs lehetőségünk, ilyenkor új terminált kell vennünk, ami jellemzően komolyabb összegbe fog kerülni.

Mi van, ha nem tudom bekapcsolni a terminált?

A legjellemzőbb ilyenkor az, hogy a terminál egyszerűen nincsen feszültség alatt, mert nincsen a hálózatra dugva, az akkumulátora pedig lemerült.

Ha a feltöltés nem oldja meg a gondot, akkor lehet probléma az akkumulátorral, de akár szoftveresen is, így mindenképpen érdemes a terminálszolgáltató ügyfélszolgálatától segítséget kérni.

Mi van, ha nem érkezik meg a tranzakció összege a kereskedő számlájára?

Ilyen esetben a szolgáltató, illetve az adott pénzintézet ügyfélszolgálata tud segíteni. A hiba jellemzően ott fordulhat elő, hogy a pénzintézet kommunikációjában fennakadás történik, de a tranzakciók utólag általában ilyenkor is  lebonyolításra kerülnek. A legtöbb szolgáltatónál legfeljebb 1-2 napon belül megérkezik az összeg a kereskedő számlájára.

Mi van, ha a terminál nem tudja leolvasni a kártyát?

Ilyen esetben lehet, hogy a kártya fizikailag sérült, és így nem tud létrejönni a megfelelő kommunikáció a terminállal, de az is lehet, hogy a terminál az adott kártyatípust nem támogatja.

Érdemes ilyen esetben a tranzakciót újra megpróbálni, de ha ezután sem működik, akkor más fizetési lehetőséget kell a vásárlónak választania.

További hibalehetőségek

Lehetséges, hogy a fenti hibákkal nem találkozunk, a tranzakció mégsem jön létre. Ilyen esetben a terminál jellemzően maga is felismeri a hibát, és ún. hibakódot ír ki, innen tudhatjuk, hogy pontosan hol akadt meg a kártya és a terminál közötti kommunikáció.

Ilyen hibák lehetnek többek között:

  • Lejárt a kártya
  • A kártyát letiltották, elveszettként vagy lopottként jelentették
  • A terminálkezelő nem jelentkezett be
  • A terminál nem tudja ellenőrizni a kártya hitelességét
  • A kártyán nincsen fedezet
  • A kártyát nem támogatja a terminál
  • Hibás PIN-kód

Ezeket a hibákat jellemzően könnyen megoldhatjuk helyben magunk is, vagy akár a szolgáltató ügyfélszolgálatának segítségével.

A POS terminál használatának előnyei

A terminál használata rengeteg ponton biztosít előnyt az egyszerű, hagyományos készpénzes fizetéssel szemben. Ezek közül emeljük ki most a legfontosabbakat.

A kártyás fizetés egyszerűbb, kényelmesebb

A készpénz használata nehézkes. Oda kell figyelnünk arra, hogy legyen nálunk, és legyen nálunk elegendő. Aki kártyahasználóként felejtett már el pénzt levenni, mielőtt fodrászhoz megy, tudja, hogy milyen bosszantó tud ez lenni már önmagában is.

Azzal, hogy a pénzt fizikailag magunknál tartjuk, kockáztatjuk azt is, hogy elveszítjük, hogy a bankjegyek megsérülnek (elszakadnak vagy éppen eláznak) vagy épp eltulajdonítják. Ez persze a kártyánál is lehetőség – a kártyát azonban letilthatjuk, és nagyobb összegek kifizetésére a kód hiányában nem is használhatja senki, feltörni pedig gyakorlatilag lehetetlen, amint azt a titkosításról szóló fejezetben már taglaltuk. A készpénzt ellenben semmi sem védi.

Végül maga a fizetés is nehézkes, ha készpénzt használunk, hisz a pontos összeget ki kell számolnunk a nálunk lévő bankjegyekkel és érmékkel, fizikailag átadni azt – ami a legkevésbé sem higiénikus -, majd várni, amíg a kereskedő kiszámolja a visszajárót, előkeríti, átadja azt. És akkor nem is szólunk a legtöbb otthonban megtalálható tálakról, amikben az 5, 10 és 20 forintosok gyűlnek, amit egy idő után egyszerűen már nem tudunk magunknál hordani, vagy épp elkölteni.

Ugyan a kártyás fizetéshez vagy terminálokhoz nem kapcsolódik, mégis érdekes tény: Magyarországon legfeljebb 50 darab érmét köteles bárki elfogadni, vagyis ha a legnagyobb érmével számolunk, a 200 forintossal, akkor egyszerre 10 ezer forintot fizethetünk csak érmékkel.

Ugyanakkor a kereskedők szabadon dönthetnek úgy, hogy ennél több érmét is elfogadnak. Ezzel együtt viszont valószínűtlen, hogy hazánkban szülessenek olyan történetek, mint a nyugaton rendszeresen felbukkanó városi legendák a bürokrációt megviccelő hétköznapi hősökről, akik hatalmas bírságokat fizetnek be egycentes érmékkel.

A felgyűlő aprótól praktikusan csak úgy szabadulhatunk meg, hogy bankban vagy postán beváltjuk azt, ekkor viszont a névérték 10%-át levonják a visszakapott összegből, mint pénzváltási díjat.

A POS terminál és a kártya használata mindezzel szemben összehasonlíthatatlanul gyorsabb és egyszerűbb.

Egyetlen plasztik kártyát kell magunknál tartani egy megszokott helyen, így nem csak gyorsan hozzáférünk, de azt is nagyon gyorsan észrevesszük, ha esetleg hiányzik – ezután pedig pillanatok alatt letilthatjuk azt, garantálva, hogy ne veszítsünk pénzt emiatt.

A fizetésnél nem kell sem számolgatni, sem várni egymásra, nem kell a visszajárót sem tárolni, egyetlen érintés és 1-2 másodperc minden tranzakció. 4, ha a terminál PIN-kódot is kér a vásárlótól.

A kártyás fizetési higiénikusabb

A járvány mindennél jobban tanította meg rá a lakosságot, hogy amit csak lehet, érdemes érintésmentesen intézni, és erre persze a fizetés a legjobb példa.

Egy 2014-ben végzett felmérés szerint a magyar felnőttek 84 százaléka gondolja úgy, hogy a készpénz koszos. Akkoriban ennek ellenére még csak 26 százalék mondta azt, hogy készpénzes fizetés után kezet is mos – ez az arány már egészen biztosan változott.

A bankjegyek és pénzérmék nagyon gyakran cserélnek gazdát, akár napon belül is, nem véletlen, hogy egyes biológusok szerint nagyjából annyira fertőzésveszélyes a használatuk, mint “megfogni a vécékilincset, közös tányérból enni nyilvános helyen”.

Mindezt persze számtalan vizsgálat igazolta már: a papírpénzeken akár többszáz különféle mikroorganizmus élhet, ideértve változatos baktériumokat és vírusokat.

Ezzel ellentétben a kártya használata tökéletesen higiénikussá tehető. Nincs arra szükség, hogy rajtunk kívül bárki is hozzáérjen, és akár le is fertőtleníthetjük rendszeresen anélkül, hogy megsérülne.

Itt érdemes kitérnünk arra is, hogy megtévesztő “érintéses” fizetésnek nevezni azt, amikor a kártyával anélkül fizetünk, hogy azt bedugnánk a POS terminálba. A módszer lényege ugyanis éppen az, hogy a fizetés érintésmentes, a kártyát nem kell fizikailag hozzáérinteni a terminálhoz, a kommunikáció akkor is létrejön, ha csak közel tartjuk ahhoz.

Ha nem kártyát, hanem mobiltárcát használunk, akkor presze ugyanez a helyzet, annyi kitétellel, hogy a telefont érdemes gyakrabban fertőtleníteni, hiszen sokkal többször használjuk, vesszük kézbe, miután más dolgokat megfogtunk. (A statisztikák némileg eltérnek, de tudjuk, hogy a 18-24 éves korosztályban például naponta közel száz alkalommal veszik kézbe  a telefont a felhasználók, a teljes átlag pedig napi 52 – ha az ébren töltött időt vesszük, átlagosan 18 percenként vesszük kézbe a mobilt.)

Maga a POS terminál szintén olyasmi, ami sokkal higiénikusabban használható a készpénznél, hiszen jellemzően a pulton áll vagy épp magánál tartja a kereskedő, és más csak akkor ér hozzá, ha PIN-kódot kell megadnia. Ilyenkor viszont pillanatok alatt lefertőtleníthető.

Többet hajlandóak fizetni az ügyfelek a POS terminálon?

Határozottan. Aki kártyával (vagy akár mobiltárcával) fizet, általában többet hajlandó kifizetni, “lelkesebben” vásárol, mint aki készpénzzel teszi ezt.

Egy 2020-as felmérés szerint Magyarországon alig 6% azoknak az aránya, akik egyáltalán nem hordanak maguknál készpénzt, közel 7% azoké, akik csak némi aprót, és 26% azoké, akik 1-5000 forintot tartanak maguknál.

Ez azt jelenti, hogy a magyarok közel 40%-a egyáltalán nem vagy szinte semennyi készpénzt nem hord magánál – következésképpen nem is fog (tudni) olyan helyen vásárolni, költeni, ahol nem élhet a kártyás vagy mobiltárcás fizetés lehetőségével – vagyis ahol nincsen POS terminál.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ahol van terminál, ott 40%-kal nő a bevétel, a képlet ennél bonyolultabb – de azt biztosan megállapíthatjuk, hogy a temrinál használatával (és azzal, hogy felhívjuk rá a figyelmet, lehet nálunk kártyával fizetni) a potenciális vásárlók köre máris nagyobb lesz.

Komoly pozitív hatása lehet a kereskedő forglamára annak is, hogy kártyát használva sokkal nagylelkűbben költjük a pénzünket – vagy jobban mondva kevésbé húzódozunk az elköltésétől. 

Fizetéskor a készpénzt fejben és kézzel is számolgatjuk, és fortinra pontosan, nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy pontosan mennyit költünk. A kártyánál ellentétben nem ilyen tudatos a folyamat az egyszerű fizetésnek köszönhetően. Kártyával fizetve egy boltban például sokszor meg sem nézzük a végösszeget, hisz nagyjából úgy is tudjuk, mennyi, és ha van annyi a számlánkon, amit bármikor egyébként is ellenőrizni tudunk, minek is számolgatnánk feleslegesen?

Hogy ténylegesen mennyivel költünk többet, arra egyértelmű válasz nincs, és sok tényező befolyásolhatja is: hogy egyszerű bankkártyát vagy hitelkártyát használunk-e, hogy milyen az általános anyagi helyzetünk, egyáltalán mit és milyen körülmények között vásárolunk.

A Journal of Applied Psychology szaklapban megjelent kutatás szerint például az amerikaiak 4,3 százalékkal nagyobb borravalót adnak, ha a számla mellett látják a kártyás fizetés logóját. A McDonlad’s vásárlói pedig akár 55%-kal többet fizetnek, ha nem készpénzt, hanem valamilyen kártyát használnak.

Ez nem városi legenda, többek között az MIT (Massachusetts Institute of Technology) is igazolta már alapos vizsgálatokkal a jelenség létezését.

Ennek a magyarázata egyszerű, mégis első meglepő lehet: lényegében arról van szó, hogy készpénzzel fizetni fájdalmas.

Tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy a kártyát használóknak több a pénzük, és ezért komfortosabbak az elköltésével: pszichológiai tanulmányok igazolják, hogy míg készpénzes fizetésnél aktiválódik az agyunk fájdalomközpontja, kártyás fizetésnél már nem. Ez az aktivitás a készpénz esetében jól megfigyelhetően annál nagyobb, minél nagyobb összeget kell kiadnunk.

A kártyás fizetésnél ez a fájdalom nem jelentkezik, a felelős agyterület nem aktiválódik. Kisebb tételek kifizetésekor nem is törődünk az árral, nem tudatosítjuk azt – hiszen nem kell kiszámolnunk, mennyit vegyünk ki a tárcából, egyszerűen csak oda kell tartani a kártyát és kész.

A fájdalmas élmény így akkorra tolódik el, amikor ellenőrizzük az egyenlegünket. De még ekkor sem az egyes tételeket kezdjük el visszaszámolni.

Kártya vs. készpénz statisztikák, trendek

Ugyan a készpénzmentes gazdaságtól még messze vagyunk, Magyarországon is egyértelműen az elektronikus fizetés dominanciája felé mutatnak a statisztikák. 

Készpénzmentesnek általában akkor tekintenek egy piacot a szakemberek, ha a készpénzes fizetések aránya 6-7 százalék alá csökken – vagyis nem arról van szó, hogy teljes mértékben megszabadulunk az érméktől és a bankjegyektől, hanem hogy ezek szerepe teljességgel marginálissá válik, és a vásárlók sehol sincsenek rászorulva a használatukra, mert mindenhol elérhető elektronikus alternatíva.

2020-ban persze maga a járványhelyzet is nagyot dobott az elektronikus pénzforgalom arányán – ahogy arról már részletesen beszéltünk, a kártyás, és általában az elektronikus fizetés összehasonlíthatatlanul higiénikusabb, biztonságosabb, mint a készpénzes.

A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint már 2020 második negyedévében elértünk egy évek óta várt, fontos mérföldkövet: ekkor fordult elő először, hogy kevesebb pénzt vett fel a lakosság a bankkártyák használatával, mint amennyi pénz költött a használatukkal.

Éves összevetésben a bankkártyás fizetések összege tavaly 23 százalékkal emelkedett, ha csak az első negyedévet nézzük, összesen 228 millió alkalommal használt a lakosság kártyát a fizetéshez. (Ez napi 2,5 millió bankkártyás tranzakciót jelent.)

A trend visszafordíthatatlan, egyértelmű, hogy a kártyás fizetés a jelenleginél is dominánsabb lesz a piacon a következő években – ezzel pedig logikusan azok a kereskedők, vállalkozók járnak jól, akik biztosítanak ilyen fizetési lehetőséget a vásárlóiknak, még akkor is, ha erre nem kötelezi őket a törvény.

És ha már a törvénynél tartunk…

Kinek kötelező terminált használnia?

A cikk írása idején hatályos magyar jogszabályok szerint több tízezer olyan vállalkozás van, akiknek kötelező elektronikus fizetési lehetőséget biztosítani a vásárlóiknak.

Nézzük, pontosan kik tartoznak ebbe a körbe…

A hatályos törvény az elektronikus fizetésről

A magyar kormány 2020-ban módosította a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvényt, aminek értelmében 2021. január 1-től mindenki számára kötelező valamilyen elektronikus fizetési lehetőség biztosítása, aki online pénztárgépet használ.

Fontos, hogy az elektronikus fizetési lehetőség biztosítása nem csak azoknak kötelező, akik kötelezettek az online pénztárgép használatára, hanem azoknak is, akiknek ez nem kötelező, de mégis azt használnak!

Az “elektronikus fizetési lehetőség” ebben az esetben nem kizárólag a POS terminált jelenti: a kereskedők úgy is megfelelhetnek a kötelezettségnek, ha például mobiltelefonra telepíthető applikációt használnak a kártyaelfogadáshoz,  mint a SoftPOS, vagy éppen lehetővé teszik az elektronikus átutalással fizetést. 

(Más kérdés, hogy utóbbi egyáltalán nem praktikus a legtöbb esetben – képzeljük el, hányan lennének hajlandóak átutalást kezdeményezni akár egy mobilbankon keresztül, amikor egy pár ezres taxiszámlát kell kiegyenlíteni vagy egy csomag rágót akarnak venni a boltban.)

Ahhoz, hogy megállapíthassuk, mi a kötelezettek közé tartozunk-e, a pontos listát érdemes átnéznünk, és TEÁOR szám alapján kikeresni magunkat, vállalkozásunkat. A következő alfejezetben ehhez adunk segítséget.

Lássuk a listát…

Az elektronikus fizetés biztosítására kötelezettek köre: hogyan keresd meg magad?

Ahhoz, hogy megbizonyosodjunk a kötelezettségről, 3 egyszerű lépést kell végrehajtanunk, ami csak első látásra tűnik bonyolutnak. Valójában a TEÁOR számunkat kell elsősorban megkeresnünk, csak épp ezt a megfelelő dokumentumban kell végrehajtani. 

Ezt így tehetjük meg:

  1. A következő alfejezetben található listát, amelyen pontos számokkal és a szakágazatok megnevezésével szerepelnek a kötelezettek, fusd át, és keresd meg azt, amelyikbe úgy gondolod, hogy beletartozol.
  2. Ha úgy gondolod, hogy beletartozol valamelyik, a listán található szakágazatba, nyisd meg a TEÁOR ‘08-at. Ez egy sokszáz oldalas dokumentum, de nem lesz szükséged az egészre, csak az előbb megtalált szakágazat számára.
  3. Keresd meg a szakágazatot a dokumentumban, és az ide tartozó tevékenységek listáján keresd meg a sajátodat. 

Az egyszerűség kedvéért keress a számra, például a gépjármű-javítási szakágazatnál a .45.20-ra. 

Ezt legegyszerűbben úgy teheted meg, ha a számot kimásolod (kijelölés, majd Ctrl+C, majd a dokumentumban a Ctrl+F billentyűkkel nyitsz egy keresést és a Ctrl+V billenytűkkel beilleszted a számot a keresőmezőbe.

A kötelezett szakágazatok listája

Első lépésként nézzük át a listát, amely részletesen tartalmazza a szakágazatokat, és amelyből így közelítőleg megtudhatjuk, hogy amivel a vállalkozásunk foglalkozik, a kötelezett területek közé tartozik-e.

A szakágazatok felsorolását alább találod:

Nyugtaadási kötelezettségüknek kizárólag pénztárgéppel eleget tenni kötelezettek köre

Az Áfa tv. 166. § (2) bekezdésében foglalt feltétel teljesülése hiányában nyugtaadási kötelezettségüknek kizárólag pénztárgéppel tehetnek eleget az alábbi adóalanyok, illetve üzletek:

a) a gyógyszertárak,
b) a 2009. október 15. napján hatályos TEÁOR ’08
1. a 45.20 szerinti gépjármű-javítási, karbantartási,
2. a 45.32 szerinti gépjárműalkatrész-kiskereskedelmi,
3. a 45.40 szerinti motorkerékpár, -alkatrész kereskedelmi, javítási,
4. a 47.1-47.7 és 47.91 szerinti kiskereskedelmi,
5. 49.32 szerinti taxis személyszállítási,
6. az 56.1 és 56.3 szerinti vendéglátási (kivéve a mozgó szolgáltatásnyújtási),
7. az 55.1-55.3 szerinti szálláshely-szolgáltatási (kivéve a falusi szálláshely-szolgáltatási),
8. 66.12 szerinti értékpapír-, árutőzsdei ügynöki tevékenységből kizárólag a pénzváltási,
9. a 77.1-77.2 és 77.33 szerinti kölcsönzési,
10. 86.10 szerinti fekvőbeteg-ellátási tevékenységből kizárólag plasztikai sebészeti,
11. 93.29 szerinti m.n.s. egyéb szórakoztatási, szabadidős tevékenységből kizárólag táncteremi, diszkó működtetési,
12. a 95.1-95.2 szerinti javítási,
13. 96.01 szerinti textil, szőrme mosási, tisztítási tevékenységből kizárólag mindenfajta ruházat (beleértve a szőrmét) és textil géppel, kézzel mosási és vegytisztítási, vasalási,
14. 96.04 szerinti fizikai közérzetet javító szolgáltatási, és
15. 93.13 szerinti testedzési szolgáltatási tevékenységet folytató valamennyi adóalany, üzlet, mozgóbolt, kivéve:
ba) a betétdíjas göngyöleget visszaváltó üzlet,
bb) a csomagküldő kereskedelem, kivéve annak nyílt árusítást végző üzlete, bemutatóterme,
bc) az ipari – kivéve élelmiszeripari – tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, ha termelő és értékesítő tevékenységét ugyanabban a helyiségben folytatja,
bd) a termelői borkimérés,
be) az utazási iroda, utazási ügynökség, turisztikai szolgáltató iroda utazási szolgáltatásai tekintetében,
c) a 2009. október 15. napján hatályos TEÁOR ’08 46.2-46.7 szerinti nagykereskedelmi tevékenységet folytató adóalanyok, üzletek, a kiskereskedelmi értékesítésük tekintetében.

A következő lépésben meg kell nyitnunk  a TEÁOR ‘08-at

Ez egy több száz oldal hosszú dokuemntum, így nem éri meg akár csak tartalomjegyzék alapján keresgélni benne. Sokkal egyszerűbb megoldás, ha az előbbi listáról kimásoljuk a szakágazatunk kódját (Ctrl+C), majd indítunk egy keresést a dokumentumon belül (Ctril+F) és a keresőmezőbe bemásoljuk a kódot (Ctril+V)

A szakágazatot megtalálva egy részletesebb listát kapunk arról, hogy pontosan milyen tevékenységek tartoznak alá. Innen már nagy eséllyel egyértelműen meg tudjuk állapítani, kötelező-e biztosítanunk elektronikus fizetési lehetőséget vagy sem.

Mennyibe kerül POS terminált igényelni és használni?

Ez nem egyszerű kérdés, a szolgáltatók között rengeteg különbséget találhatunk nem csak abban, hogy az egyes díjakat hogyan állapítják meg, de alapvetően abban is, hogy pontosan milyen díjakat, költségeket kell fizetnünk. 

Van szolgáltató, ahol az eszközért is fizetnünk kell, de a rendes havidíjat nem, ezért cserébe viszont szerviz sincs, máshol nem kell fizetnünk a telepítésért, beüzemelését, az eszközért sem, viszont havidíjat kell fizetnünk a szolgáltatásért.

A legjobb, ha sorra vesszük, hogy pontosan milyen díjakat és körülbelül mennyit kell a POS terminálért fizetni a magyar piacon.

Havi POS terminál bérleti díj

A legtöbb szolgáltató nem eladja a POS terminált, hanem bérbe adja a partnereinek azt. Ezért természetesen bérleti díjat kell fizetni, amiért cserébe a szolgáltató vállalja a folyamatos üzemeltetést, szervizelést, esetleges cserét is.

Ugyanakkor maga a bérleti díj felszámolása nem általános akkor sem, ha nem megvásároljuk a terminált.

Hogy a bérleti díj pontosan mennyi, az nagyban változik, egyes szolgáltatóknál akár havi tízezer forintot is elérheti, ezért ezt mindenképpen tisztáznunk kell, mielőtt bárkivel leszerződünk.

Gyakoribb megoldás, hogy a rendszeres költségeket, mint a POS terminál havi bérleti, üzemeltetési és kommunikációs díjai, egyben fizetjük a szolgáltatónak. Ez a nagyobb szolgáltatóknál általában havi 3-5 ezer forint közötti összeget jelent.

Egyszeri díj a POS terminálért

Ha a szolgáltató nem bérbe adja a terminált, akkor jellemzően egyszeri vásárlási díjat számol fel érte. Ennek összege tízezer forinttól a sokszorosáig terjedhet, ezért erre is érdemes figyelni. Máskülönben lehet, hogy igen drágán vásárolunk egy olyan terminált, amihez azután nem járt szervizelés és üzemeltetés sem.

Telepítési költség

A terminálok telepítése és beüzemelése alapvetően egy nagyon gyors, mondhatni pár perces folyamat, és az alapvető működés betanítása sem tart ennél sokkal tovább.

Épp ezért ritka, hogy külön telepítési díjat is felszámoljon egy POS terminálszolgáltató, de nem példa nélküli. Van szolgáltató, ahol akár 10 ezer forintot is felszámolnak ezért.

Tranzakciónkénti költség

A szolgáltatók ezt ritkán teszik teljesen nyilvánossá, rendszerint csak akkor tudunk pontos számot, ha rákérdezünk az ügyfélszolgálatnál vagy értékesítőnél, esetleg konkrét ajánlatot is kérünk.

Lényege, hogy a szolgáltató minden tranzakcióból részesedést kap. A díjszabás nem általános ugyan, de maga a díj igen, ezt felfoghatjuk szolgáltatási költségként is – olyan szolgáltató nincsen a piacon, ahol nem számítanak fel tranzakciónkénti költséget.

A költségek kétféleképpen alakulhatnak:

  1. A szolgáltató csak százalékban megadott forgalmi díjat számol fel, adott százalékot számolnak fel. Ebben az esetben mindig az adott tranzakció összegétől függ, hogy mekkora a költség, ami így arányosan számítódik.
  2. A második lehetőség, ha százalékos díjat és tranzakciós fix díjat is fizetnünk kell a szolgáltató felé – ez lehet például minden tranzakció után 20 forint, annak összegétől függetlenül.

A kereskedőnek leginkább arra érdemes figyelnie, hogy olyan szolgáltatót találjon, ahol a forgalmi díj 1% alatti.

ICH++ árazás 

Az egyik legfontosabb alapfogalmat, a végére hagytuk: ez az ún. ICH++ árazás.

A hazai piacon több szolgáltató is használja ezt az árazási modellt, ami viszont a kereskedők számára hátrányos is lehet.

A bankok és szolgáltatók ugyanis, akik az ICH++ árazást használják, a kereskedői jutalékot teszik nyilvánossá, ami első ránézésre igen kedvező ajánlat képét mutatja. Ehhez azonban hozzászámolják még az úgynevezet ICH díjat. Ez az “interchange” rövidítése, ami a bankközi jutalékot jelenti.

Erre rárakódik még a rendszerhasználati díj is, amit a szolgáltató továbbfizet a kártyatársaság felé, és mindig az egyes tranzakciók után számolják fel.

Az ICH díj nem fix, változhat, erről a kártyatársaságok és a szolgáltatók kötelesek a partnereiket tájékoztatni. Fontos, hogy ezt a díjat nem a hazai bankok vagy szolgáltatók állapítják meg, hanem a nemzetközi kártyatársaságok.

Fontos szempont: van-e minimum forgalmi elvárás?

Több szolgáltatónál is találkozhatunk az úgynevezett minimum forgalmi elvárás fogalmával. Lényegében ez azt határozza meg, hogy egy kereskedőnek egy adott hónapban mekkora forgalmat kell a szolgáltatótól bérelt terminálon bonyolítania – és ha rendszeresen ez alá esik a forgalom, a szolgáltató felmondhatja a szerződést.

A minimum forgalmi elvárás persze nem általános gyakorlat, és ahol létezik, ott is változó a határ.

A szolgáltató meghatározhatja egyrészt az adott értékhatárt, mondjuk havi 100 ezer forintos kártyás forgalmat, de az is lehet, hogy értékhatár helyett a tranzakciók minimális darabszámát kötik ki, például havi 50 kártyás fizetés.

Változhat az is, hogy milyen időintervallumra vonatkozik az elvárás. Ha olyan szolgáltatótól kérünk POS terminált, ahol van ilyen elvárás, akkor érdemes arra figyelni, hogy ez három hónapos időszakra vonatkozzon (ilyenkor átlagot számolnak az értéhatárt vagy darabszámot illetően).

Mekkora lehet a szolgáltatónkénti árkülönbség?

Független tesztek szerint az egyes szolgáltatók közötti árkülönbségek jelentősek lehetnek. 

A Bankkartya.hu által 2020 decemberében készített piaci körkép is azt mutatja, hogy hosszú távon akár mésfélszeres is lehet a kifizetett díjak közötti különbség annak fényében, hogy melyik szolgáltatótól igénylünk terminált.

Épp ezért érdemes az ajánlatokat alaposan átbeszélni, és utánaszámolni, hogy 3 vagy 5 év alatt pontosan mennyit fizetünk a terminál használatáért.

KÖVESS MINKET

add_action( 'wp_footer', 'mycustom_wp_footer' ); function mycustom_wp_footer() { ?>